Rólunk, kamaszokról is számtalan verse íródott, néhány ilyen jellegű művéből készítettünk egy rövid kis válogatást!
Jó szórakozást kívánunk a videóhoz!
az Aranyolvasók Klubja
Ha esetleg nem működne a videó, akkor katt IDE!
2016. május 22., vasárnap
Líra a mindennapokban
Gondoltátok volna, hogy mindennapi gondjainkra ennyire egyértelmű és a mai nyelvünkön szóló válaszokat kaphatunk a költészettől? Ebben nagy segítségünkre van Lackfi János, kortárs magyar költő, akinek versei mind témáikban, mind pedig hangulataikban rendkívül szerteágazóak.
Rólunk, kamaszokról is számtalan verse íródott, néhány ilyen jellegű művéből készítettünk egy rövid kis válogatást!
Rólunk, kamaszokról is számtalan verse íródott, néhány ilyen jellegű művéből készítettünk egy rövid kis válogatást!
2016. május 15., vasárnap
Spiró György: Álmodtam neked - Perspektíva
Perspektíva,
avagy a felnőtté válás keserű története
Az 1946-os, budapesti születésű Spiró György Magyarország egyik jelenleg is élő legkiemelkedőbb írója, költője, aki ezen tevékenységek mellett irodalomtörténettel és műfordítással is foglalkozik. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte tanulmányait, és magyar – orosz – szerb - horvát szakon szerezte diplomáját. Művei jelentőségét és minőségét mutatja az évek során kiérdemelt számtalan elismerés és díj, amelyek között olyan neves díjak is szerepelnek, mint például a József Attila-díj, amit 1982-ben kapott meg és a Kossuth-díj, amelyet 2006-ban ítéltek oda neki.
Az eredetileg 1987-ben megjelent önéletrajzi ihletésű kötet, az Álmodtam neked főként a gyerekkorra való visszaemlékezésről szóló novellákat tartalmaz. Némelyik novella könyörtelenül és minden lágyságot nélkülözve mutatja be az író gyerekkorában történt tragédiákat, köztük a legsúlyosabbat, az apja elvesztését. Az utóbb említett szörnyű veszteséget a címadó novella idézi fel, amely hitelesen és teljes mértékben átadja az olvasónak a haláleset hirtelenségét és borzalmát, hiszen este még beszélgetett az író az apjával, a következő napon viszont az apa kórházba került, és estére meghalt.
A megfelelő mű kiválasztásához több novellát is elolvastam a kötetből, az Apámmal a meccsen, a Jókora kis temető, a Kísértetváros kapujában vagy mint a fentebb említett címadó, az Álmodtam neked című elbeszéléseket, azonban semelyik nem keltette fel a figyelmemet olyan szinten és ragadott magával, mint a Perspektíva. Ez talán annak köszönhető, hogy a novellában felsorakoztatott elemek egy része az én gyermekkorom emlékei között is megtalálható volt.
A gyermek számára az őt körülvevő világ megismerése elsődleges tevékenység, nagyon fontos feladat. Ez a novella ezt a folyamatot mutatja be. Milyen volt ez a világ, amelyet Spiró György bemutat? A XX. század történelmének legellentmondásosabb korszaka, a szocializmus kora. Tele félelmekkel, elhallgatásokkal, hazugságokkal. Ebben a világban kell a gyermeknek eligazodni.
A gyermeki lét képzeletvilágának felidézése mellett a felnőttek világával való találkozás is fontossá válik a novellában. Nusi néni alakja nagyon fontos a novellában, ő az, aki a régi világ értékeit megtestesíti. Nusi néni kora miatt ezek az értékek idejemúltnak tűnnek. De a kölcsönös tanulási folyamatot is példázza, nem beszélve arról, hogy Nusi néni második gyermekkorát éli, ezért igazán jó partner ebben a játékban. Ilyen emlékeim nekem is voltak. Például, amikor Nusi nénivel felforgatták az egész házat, és mindenről teljesen megfeledkezve játszottak, és jól érezték magukat, az nagyon hasonlít arra, amikor egy-egy betegen töltött napon kivettem óvodai szabadságomat, és a nagymamáimmal játszottunk egész délután, amíg anya haza nem érkezett. Ezek a játékkal eltöltött délutánok általában hasonló kaliberű felfordulással jártak és szabad teret adta a gyermeki fantázia szárnyalására, mint ahogy az a következő idézetben szerepel. Az ezt leíró jelenet számomra a legkedvesebb a novellából:
„Nusi nénit, aki Bécsből származott és magyarul csak törve beszélt, anyám azzal a céllal szerezte be, hogy idejekorán megtanuljak németül, hátha így túlélhetem a harmadik világháborút. Nusi néni eleinte naponta eljött, de inkább ő tanult tőlem magyarul, kölcsönös hasznunkra. Ő olvasott fel nekem először meséket, így Mackó úr utazásai-t is, amit én mindennél jobban élveztem, s miután Nusi néni az összes fellelhető kötetet felolvasta, amíg kívülről nem tudtam mindet, elkezdtem tovább írni. Diktáltam a soron következő kalandokat, Nusi néni a kisszéken kuporgott és képzeletem csapongásait egy vastag, sárga, vízszintesen és függőlegesen pirossal vonalkázott, háború előtti füzetbe jegyezte. Esténként néha felolvasást tartott a műből furcsálkodó szüleimnek. Én boldogan diktáltam mindazt, ami a szerzőnek nem jutott eszébe, Mackó úr tonnákban mérhető mennyiségű mézhez jutott tolvajlás és furfang révén. Ennek azonban elég hamar véget vetettek, nekem megmagyarázták, hogy Nusi néninek fáj a keze és gyönge a szeme, neki pedig javasolták, hogy inkább 12németre tanítson. Nusi néni nem adta be a derekát egykönnyen, és kitalálta, hogy ha már regényt nem írhatunk, eljátszunk mindent, ami eszünkbe jut. Boldogan kaptam az ötleten: a színjátéknak nincsen írott nyoma, nehezebben ellenőrizhető.
A lehetőségek mérlegelése után úgy döntöttünk, hogy az északi sarkot fogjuk felfedezni. A szobában eltoltuk a bútorokat, létrehoztuk a támaszpontot, ahová a gépek leszállhattak, és ahonnét ebéd után szánon, kutyákkal, fegyverrel a sark felé indulhattunk. Eleinte pálcikákkal jeleztük a puskákat, és építőkockákból, madzagból jelet hagytunk magunk mögött, hogy visszafelé el ne tévedjünk, vagy a mentőosztag ránk találjon, ha közben halálosan megfagyunk, de csakhamar megvoltunk enélkül úgy, hogy odaképzeltük. És nemsokára társunk is akadt, János személyében, akit magunkkal vittünk, beavattuk a sarkkutatás rejtélyeibe. János elég buta volt, sokat nevettünk rajta, de sose mulasztottuk el magunkkal vinni, és az ő részére is terítettünk ebédnél.”. A gyermek világa ebben a kölcsönösségben gazdagodik, először Nusi néni meséi indítják be a kisfiú képzeletét, aminek az eredménye, hogy ő maga teremt, hoz létre történeteket. A zárt világot lassan kinyitják, kitágítják számára, meg kell ismerkednie az új szabályokkal és elvárásokkal. De mint mindig, történik valami, ami ezt a lassan kialakuló világot megbolygatja, ez pedig a betegség. Sok minden megváltozik emiatt, amiben eddig ki tudott teljesedni, azok a tevékenységek csak kudarcot hoznak számára. És még Nusi Néni látogatásai is egyre inkább ritkulnak, végül a nagymama uralma alá kerül a kisfiú. Ez az új állapot sok új tapasztalattal jár. Az igazságról szerzett új ismeretei lehetővé teszik, hogy minél hamarabb alkalmazkodni tudjon a felnőttek világához.
Új számára a család múltjának megismerése is, de a jelen eseményei is nagyban befolyásolják a gyermek világról alkotott képét. Az elhallgatások, a hazugságok, a külvilág jelenségei csak erősítik a gyermeki képzelet áradását, és a félelmek erősödését.
Aztán végül megtalálja azt az elfoglaltságot, amelyben oldódnak a feszültségek, a belső félelmek. Ez pedig a festés. De az iskolába kerüléssel ez is kötelességgé, kényszerré válik. Nem találja örömét a kötelezően előírt feladatokban. Az iskola már egy kicsit a felnőttkor előképének is tekinthető.
A szerző gyermekkora és az én gyerekkorom között a rajzolás fontos párhuzam – annak ellenére, hogy sosem rajzoltam kiemelkedően jól és olyan szinten, mint ahogy a szerző, - de az elszántság és a művészet szeretete és a benne rejlő szabadság, az önkifejezés számomra is nagyon fontos.
„Csakhamar rájöttem, hogy ceruzával vonalakat lehet húzni, és ezekből mindig összeáll valami, sőt az ember előre is elhatározhatja, mire hasonlítson majd a valami, amit rajzolni fog. Egy darabig titokzatosan hallgattam, valahányszor a megrajzolandó mű címe iránt érdeklődtek, de pár hét múlva már vállaltam, hogy a képnek ne utólag adjak címet.
A boldog pacsmagolásnak az sem vetett véget, hogy kevesebb időm maradt, mert beírattak az első általánosba.”
De a felismerés, nem maradhat el, nem lehet másként csinálni, csak ahogy elvárják. Ez a felismerés tesz minket felnőtté.
A bevezetőmben írtam, hogy nagyon nehezen találtam meg a számomra érdekes és üzenettel bíró novellát, de ez a történet az elemzés során azzá lett. Sűrítve olvashattam arról, amit eddigi életem során én is megéltem. De leginkább kamasz létem nyomasztó felismerésére és kérdéseire kaptam választ. Bármennyire is szeretném, hogy a szabadon szárnyaló fantáziám irányítson, szabad akaratom szerint cselekedjem, nem tehetem, mert a közösség részeként szabályokhoz kell igazodnom. Lassan felnőtt korba lépek.
A teljes mű (Álmodtam neked) megtalálható és elolvasható a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000847&secId=0000079304
Illetve aki kedvet kapott még Spiró György más műveihez esetleg, az a Magyar Elektronikus Könyvtár adatbázisában talál néhány művet, azonban jelen esetben inkább az angolul tudóknak kedveznek.
http://mek.oszk.hu/html/vgi/kereses/keresesujgy.phtml?tip=gyors
Készítette: Ékes Gyula Balázs, a Berettyóújfalui Arany János Gimnázium 10.b osztályos tanulója
avagy a felnőtté válás keserű története
Az 1946-os, budapesti születésű Spiró György Magyarország egyik jelenleg is élő legkiemelkedőbb írója, költője, aki ezen tevékenységek mellett irodalomtörténettel és műfordítással is foglalkozik. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte tanulmányait, és magyar – orosz – szerb - horvát szakon szerezte diplomáját. Művei jelentőségét és minőségét mutatja az évek során kiérdemelt számtalan elismerés és díj, amelyek között olyan neves díjak is szerepelnek, mint például a József Attila-díj, amit 1982-ben kapott meg és a Kossuth-díj, amelyet 2006-ban ítéltek oda neki.
Az eredetileg 1987-ben megjelent önéletrajzi ihletésű kötet, az Álmodtam neked főként a gyerekkorra való visszaemlékezésről szóló novellákat tartalmaz. Némelyik novella könyörtelenül és minden lágyságot nélkülözve mutatja be az író gyerekkorában történt tragédiákat, köztük a legsúlyosabbat, az apja elvesztését. Az utóbb említett szörnyű veszteséget a címadó novella idézi fel, amely hitelesen és teljes mértékben átadja az olvasónak a haláleset hirtelenségét és borzalmát, hiszen este még beszélgetett az író az apjával, a következő napon viszont az apa kórházba került, és estére meghalt.
A megfelelő mű kiválasztásához több novellát is elolvastam a kötetből, az Apámmal a meccsen, a Jókora kis temető, a Kísértetváros kapujában vagy mint a fentebb említett címadó, az Álmodtam neked című elbeszéléseket, azonban semelyik nem keltette fel a figyelmemet olyan szinten és ragadott magával, mint a Perspektíva. Ez talán annak köszönhető, hogy a novellában felsorakoztatott elemek egy része az én gyermekkorom emlékei között is megtalálható volt.
A gyermek számára az őt körülvevő világ megismerése elsődleges tevékenység, nagyon fontos feladat. Ez a novella ezt a folyamatot mutatja be. Milyen volt ez a világ, amelyet Spiró György bemutat? A XX. század történelmének legellentmondásosabb korszaka, a szocializmus kora. Tele félelmekkel, elhallgatásokkal, hazugságokkal. Ebben a világban kell a gyermeknek eligazodni.
A gyermeki lét képzeletvilágának felidézése mellett a felnőttek világával való találkozás is fontossá válik a novellában. Nusi néni alakja nagyon fontos a novellában, ő az, aki a régi világ értékeit megtestesíti. Nusi néni kora miatt ezek az értékek idejemúltnak tűnnek. De a kölcsönös tanulási folyamatot is példázza, nem beszélve arról, hogy Nusi néni második gyermekkorát éli, ezért igazán jó partner ebben a játékban. Ilyen emlékeim nekem is voltak. Például, amikor Nusi nénivel felforgatták az egész házat, és mindenről teljesen megfeledkezve játszottak, és jól érezték magukat, az nagyon hasonlít arra, amikor egy-egy betegen töltött napon kivettem óvodai szabadságomat, és a nagymamáimmal játszottunk egész délután, amíg anya haza nem érkezett. Ezek a játékkal eltöltött délutánok általában hasonló kaliberű felfordulással jártak és szabad teret adta a gyermeki fantázia szárnyalására, mint ahogy az a következő idézetben szerepel. Az ezt leíró jelenet számomra a legkedvesebb a novellából:
„Nusi nénit, aki Bécsből származott és magyarul csak törve beszélt, anyám azzal a céllal szerezte be, hogy idejekorán megtanuljak németül, hátha így túlélhetem a harmadik világháborút. Nusi néni eleinte naponta eljött, de inkább ő tanult tőlem magyarul, kölcsönös hasznunkra. Ő olvasott fel nekem először meséket, így Mackó úr utazásai-t is, amit én mindennél jobban élveztem, s miután Nusi néni az összes fellelhető kötetet felolvasta, amíg kívülről nem tudtam mindet, elkezdtem tovább írni. Diktáltam a soron következő kalandokat, Nusi néni a kisszéken kuporgott és képzeletem csapongásait egy vastag, sárga, vízszintesen és függőlegesen pirossal vonalkázott, háború előtti füzetbe jegyezte. Esténként néha felolvasást tartott a műből furcsálkodó szüleimnek. Én boldogan diktáltam mindazt, ami a szerzőnek nem jutott eszébe, Mackó úr tonnákban mérhető mennyiségű mézhez jutott tolvajlás és furfang révén. Ennek azonban elég hamar véget vetettek, nekem megmagyarázták, hogy Nusi néninek fáj a keze és gyönge a szeme, neki pedig javasolták, hogy inkább 12németre tanítson. Nusi néni nem adta be a derekát egykönnyen, és kitalálta, hogy ha már regényt nem írhatunk, eljátszunk mindent, ami eszünkbe jut. Boldogan kaptam az ötleten: a színjátéknak nincsen írott nyoma, nehezebben ellenőrizhető.
A lehetőségek mérlegelése után úgy döntöttünk, hogy az északi sarkot fogjuk felfedezni. A szobában eltoltuk a bútorokat, létrehoztuk a támaszpontot, ahová a gépek leszállhattak, és ahonnét ebéd után szánon, kutyákkal, fegyverrel a sark felé indulhattunk. Eleinte pálcikákkal jeleztük a puskákat, és építőkockákból, madzagból jelet hagytunk magunk mögött, hogy visszafelé el ne tévedjünk, vagy a mentőosztag ránk találjon, ha közben halálosan megfagyunk, de csakhamar megvoltunk enélkül úgy, hogy odaképzeltük. És nemsokára társunk is akadt, János személyében, akit magunkkal vittünk, beavattuk a sarkkutatás rejtélyeibe. János elég buta volt, sokat nevettünk rajta, de sose mulasztottuk el magunkkal vinni, és az ő részére is terítettünk ebédnél.”. A gyermek világa ebben a kölcsönösségben gazdagodik, először Nusi néni meséi indítják be a kisfiú képzeletét, aminek az eredménye, hogy ő maga teremt, hoz létre történeteket. A zárt világot lassan kinyitják, kitágítják számára, meg kell ismerkednie az új szabályokkal és elvárásokkal. De mint mindig, történik valami, ami ezt a lassan kialakuló világot megbolygatja, ez pedig a betegség. Sok minden megváltozik emiatt, amiben eddig ki tudott teljesedni, azok a tevékenységek csak kudarcot hoznak számára. És még Nusi Néni látogatásai is egyre inkább ritkulnak, végül a nagymama uralma alá kerül a kisfiú. Ez az új állapot sok új tapasztalattal jár. Az igazságról szerzett új ismeretei lehetővé teszik, hogy minél hamarabb alkalmazkodni tudjon a felnőttek világához.
Új számára a család múltjának megismerése is, de a jelen eseményei is nagyban befolyásolják a gyermek világról alkotott képét. Az elhallgatások, a hazugságok, a külvilág jelenségei csak erősítik a gyermeki képzelet áradását, és a félelmek erősödését.
Aztán végül megtalálja azt az elfoglaltságot, amelyben oldódnak a feszültségek, a belső félelmek. Ez pedig a festés. De az iskolába kerüléssel ez is kötelességgé, kényszerré válik. Nem találja örömét a kötelezően előírt feladatokban. Az iskola már egy kicsit a felnőttkor előképének is tekinthető.
A szerző gyermekkora és az én gyerekkorom között a rajzolás fontos párhuzam – annak ellenére, hogy sosem rajzoltam kiemelkedően jól és olyan szinten, mint ahogy a szerző, - de az elszántság és a művészet szeretete és a benne rejlő szabadság, az önkifejezés számomra is nagyon fontos.
„Csakhamar rájöttem, hogy ceruzával vonalakat lehet húzni, és ezekből mindig összeáll valami, sőt az ember előre is elhatározhatja, mire hasonlítson majd a valami, amit rajzolni fog. Egy darabig titokzatosan hallgattam, valahányszor a megrajzolandó mű címe iránt érdeklődtek, de pár hét múlva már vállaltam, hogy a képnek ne utólag adjak címet.
A boldog pacsmagolásnak az sem vetett véget, hogy kevesebb időm maradt, mert beírattak az első általánosba.”
De a felismerés, nem maradhat el, nem lehet másként csinálni, csak ahogy elvárják. Ez a felismerés tesz minket felnőtté.
A bevezetőmben írtam, hogy nagyon nehezen találtam meg a számomra érdekes és üzenettel bíró novellát, de ez a történet az elemzés során azzá lett. Sűrítve olvashattam arról, amit eddigi életem során én is megéltem. De leginkább kamasz létem nyomasztó felismerésére és kérdéseire kaptam választ. Bármennyire is szeretném, hogy a szabadon szárnyaló fantáziám irányítson, szabad akaratom szerint cselekedjem, nem tehetem, mert a közösség részeként szabályokhoz kell igazodnom. Lassan felnőtt korba lépek.
A teljes mű (Álmodtam neked) megtalálható és elolvasható a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000847&secId=0000079304
Illetve aki kedvet kapott még Spiró György más műveihez esetleg, az a Magyar Elektronikus Könyvtár adatbázisában talál néhány művet, azonban jelen esetben inkább az angolul tudóknak kedveznek.
http://mek.oszk.hu/html/vgi/kereses/keresesujgy.phtml?tip=gyors
Készítette: Ékes Gyula Balázs, a Berettyóújfalui Arany János Gimnázium 10.b osztályos tanulója
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)