Dragomán György: Máglya (2)

Dragomán György: Máglya

Kiadó: Magvető

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 448

A kötet egyedülálló, nem tagja sorozatnak.

Fülszöveg: Mi történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven. A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, bármely pillanat magában hordja a katarzis lehetőségét. Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre, és kilépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből. A regény családtörténet és történelmi tabló egyszerre. A nyelve sűrű, mégis egyszerű, a részletek varázslatos intenzitása sodró és izgalmas történetté formálódik, leköti és nem hagyja nyugodni az olvasót. A gyermek mindent látó szeme, a kamasz mohó testisége és a felnőtt józan figyelme szövődik össze benne érzéki és érzékeny szöveggé. Rákérdez a titkokra és felébreszti a titkos tudást.

Dragomán György marosvásárhelyi születésű regényíró és műfordító. 1988-ban családjával Magyarországra települt. Tanulmányait a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban kezdte, majd az ELTE bölcsészet karán angol-filozófia szakon folytatta. Írásait számos napilap és irodalmi folyóirat kiadta, mint például a Népszabadság vagy az Alföld. Majd 2002-ben megjelent első könyve, A pusztítás könyve.

2014-ben hosszú idő elteltével megjelent az író harmadik regénye is, a Máglya, ami számos elismerhetést zsebelhetett be magának. A tizennégy nyelvre lefordított mű az osztrák könyvkritikusok listáján első helyre került.

A regényt két részre lehet osztani; a mágikus és a történelmi részre. A 13 éves Emma nagyon kitartó és erős lány, aki egyszerre veszti el a szüleit és az otthonát, majd árvaházba került. Majd rövidesen felbukkan a soha nem látott nagymama is, aki gondjaiba veszi kis unokáját, ám azonnal kiderül, hogy a nagymama nem átlagos. Emma tőle tanulja el a mindennapok mágiáját, de ő ennél is többet tud. Ő talán el tudja engedni és nemet tud mondani arra, amire a többiek nem voltak képesek.

A könyv egy Erdélyhez hasonlítható helyen játszódik, ahol a demokrácia átmeneti szakaszát kicsivel a diktatúra bukása után mutatja be. Ebben a vonalban általánosan a szereplők titkaira derül fény és arra, hogy mindennek komoly tétje van. Ha szerelmes leszel, vagy barátkozol, bármikor bekövetkezhet valami, ami megváltoztathatja az életed. Mit tettek meg és mit nem és ezeknek a következményei. Vajon el tudják viselni ezeket a terheket? De a történet legelgondolkodhatóbb részében az új lehetőségektől való félelem és düh elpusztít mindent, ami összeköti az embereket a múlttal. Az emberek egy része ebben a megsemmisült múltban történt hibákból akar elítélni másokat. Spiclinek nevezve azt, akit nem akar a környezetében tudni és inkább elintézné, ezért újra teremti a múltat a maga kénye kedve szerint.

Bár az író eddigi műveit sajnos nem olvastam, szerintem ezzel a művel nem okozott nekünk csalódást. Az én véleményem szerint nagyon érdekes és felemelő műről beszélünk, ami egyszerűen csak magába szippantja az olvasót. Igaz, kicsit nehéz volt megszokni az írásmódot és a stílusát, de ezáltal sokkal könnyebben át lehetett élni Emma helyzetét. Bár a nagymama meséi nekem kicsit megrázóak és nehezen emészthetőek voltak, és volt olyan rész is, ahol inkább becsuktam és leraktam a könyvet, emésztettem egy kicsit, és amikor már leküzdöttem a nem akarom érzést, újra folytattam a könyv olvasását. És hát mit ne mondjak, jól tettem, mert még egy ilyen érdekes és jó könyvet nem találnék.

Ezen kívül a mű kicsit megterhelőnek tűnt, legalább is az én szemszögemből, mivel a rendszerváltásról beszélünk, és ez ismeretlen terep számomra, ezért sok nehézséget okozott az események összefüggéseinek megértése. A diktatúra bukása, illetve a generációkra visszamenő sorscsapások és tragédiák kissé megterhelték az egész művet. Ezeken túl más negatívumot nem tudok a művel kapcsolatban felhozni. Egy jól felépített egészet alkotott az író, amit nem lehet megkérdőjelezni.

Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti az olyan regényeket, amelyek magával ragadják az olvasót, és nem lehet őket letenni - bár én sajnos megtettem.

Készítette: Horváth Dorina Fanni, a Berettyóújfalui Arany János Gimnázium 10.b osztályos tanulója

Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene

Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene

Kiadó: Magvető

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 144

A kötet egyedülálló, nem tagja sorozatnak.

Fülszöveg: Egykorvolt, leépült majorsági telep valahol a közelmúlt Magyarországán. A romok között néhány ember. Személyiségük lassan felszívódik, mint egy vérömleny. A térképen sincsenek rajta. Amnéziás múlt. Vak jelen. Vajon mi történhet még velük a peremen? Elég sok minden. Kiss Tibor Noé elbeszélői tehetsége ezt a végvidéket szubtilis és láthatatlan drónként pásztázza végig és deríti fel. Az Aludnod kellene mozaikrészletekből összetapadó állapotregény, aprólékos-pontos atmoszférapróza, amely a szenvedő szerkezetek és vegetatív létezésformák kétségbeesett cselekvésmintázatait, legutolsó emberi küzdelmeit kegyetlen élességgel és kíméletlen, a melankóliát sem nélkülöző iróniával írja le.

Ha többet szeretnél tudni a szerzőről, KATT!

Már a legelején szeretném leszögezni, hogy a könyv mind műfajában, mind pedig témájában távol áll attól, amit általában olvasok. Történet egy magyar szerző tollából, magyar környezetbe helyezve és ráadásul nélkülözi a fantasy elemeket és a romantikát is. A kérdés: mégis mi annak az oka, hogy imádtam? Na, jó, az imádtam talán egy kicsit erős kifejezés, inkább nagyon szerettem. Tehát mi az oka annak, hogy ennyire szerettem? A kérdést a mai napig fel-felteszem magamban, arra számítva, hátha megtalálom a választ, de eddig nem jártam sikerrel. 

A történet bemutatása viszont kicsit nehéz: a történet 5-6 szálon fut egyszerre, és minden szálnak megvan a maga főszereplője. És az 5-6 szál 5-6 főhőse közül vajon ki a főszereplő, ha mindenki majdnem ugyanannyit szerepel a könyvben? Van egyáltalán főszereplő? A kérdés megválaszolását pedig bonyolítja, hogy a szálak néhol összefutnak, néhol pedig különválnak egymástól. Azonban ha egy kicsit ravaszak vagyunk, akkor kedvet tudunk hozni az olvasáshoz ilyen körülmények mellett anélkül, hogy lelőnénk pár poént, a következőkben pedig ezzel próbálkozom.

Az összes kis történet jellemezhető a NYOMOR kifejezéssel. A szegénység fizikai megvalósulásnak az összes elképzelhető és lehetséges formája felbukkan a könyvben, olykor egyedül, máskor ketten-hárman egymásba karolva. Már a környezet is előrevetíti számunkra a telepen uralkodó helyzetet: a telephez egy koszos, mocskos, szeméttel szegélyezett bekötőút vezet, amely régi funkcióját (a várost kötötte össze a teleppel) már régen elveszette. A helyzet bent sem jobb semmivel. A lepusztult házakkal szembeni valamikori focipálya már csak árnyéka régi önmagának - a friss, élénkzöld pázsitból és a szépen lefestett focikapukból már csak két rozsdás fémállvány maradt, amit a gaz nőtt be ki tudja már mikor. A házakon kívül vannak még épületek(re emlékeztető romok), azonban ezek is láttak már szebb napokat: a hangárok, istállók ablaki kitörtek és neoncsövek csonkjai vannak mindenhol.

És tovább olvasva sajnálatos módon rá kell döbbennünk, hogy a helyzet az emberekkel sem jobb, sőt... ha lehetséges, még talán rosszabb. Az alkohol talán az, ami ugyanúgy igaz mindenkire, akár a levegővétel - csak van, akinél a mérték a vödör, másnál pedig a hordó. És nem ez az egyetlen gond, ami lesújt a telepiekre: a máj kínzása mellett a tüdő a másik jelölt. Bizony ám, egyes esetekben a napot egyik cigarettától a másikig számolják.

Úgy gondolom, a történetről elég, ha ennyit árulok el a kedves, jövendőbeli Olvasónak. Azonban ha ezek alapján arra gondolsz, hogy itt 144 oldalon keresztül iszik és dohányzik majd 10 ember, akkor nagyot tévedsz!

A mű erősségei közé tartozik, hogy többek között tabukról szól - bemutatja a nyomort igazi valójában, van benne szex és még a homoszexualitás is felbukkan, ami talán a legnagyobb tabu mind közül. Teszi mindezt az író úgy, hogy eme dolgok hitelessége egyes pontokon már-már fájó. És ez az, ami hiánypótló művé teszi a regényt a hazai piacon - tabukat dönget, ráadásul itt és most, ehhez pedig talán a legszörnyűbb végletet használva. Kiss Tibor Noé megcsinálta, zseniálisan lavírozva a témák között olyat alkotott, amit szerény véleményem szerint mindenkinek el kellene olvasnia - ha másért nem, legalább a megbotránkozás végett.

Kinek is ajánlanám? Nem árulok zsákbamacskát, a könyv szerepelhetne a szótárban a "nyomor" definíciójaként. És az előbb ugyan azt írtam, hogy szívem szerint mindenkivel elolvastatnám, de igazából annak ajánlom ténylegesen, aki elég erős idegzetű ehhez. Aki el tudja viselni, hogy miután padlóra küldi a könyv, még ugyanazon az oldalon megteszi háromszor. Aki fel tudja dolgozni azokat az intenzív érzelmeket, amelyeket kivált a könyv. Tehát ajánlanám minden 16 éven felüli vagy 15 éves érett, erős idegzetű olvasónak, aki valami mást akar olvasni, valami maradandót, valami egyedit.

Készítette: Ékes Gyula Balázs, a Berettyóújfalui Arany János Gimnázium 10.b osztályos tanulója

Dragomán György: Máglya (1)

Dragomán György: Máglya

Kiadó: Magvető

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 448

A kötet egyedülálló, nem tagja sorozatnak.

Fülszöveg: Mi történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven. A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, bármely pillanat magában hordja a katarzis lehetőségét. Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre, és kilépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből. A regény családtörténet és történelmi tabló egyszerre. A nyelve sűrű, mégis egyszerű, a részletek varázslatos intenzitása sodró és izgalmas történetté formálódik, leköti és nem hagyja nyugodni az olvasót. A gyermek mindent látó szeme, a kamasz mohó testisége és a felnőtt józan figyelme szövődik össze benne érzéki és érzékeny szöveggé. Rákérdez a titkokra és felébreszti a titkos tudást.

Dragomán György József Attila díjas író és műfordító. 1973 szeptemberében született Romániában, Marosvásárhelyen. Tanulmányait az ELTE bölcsészkarán, angol-filozófia szakon végezte. Művei különböző irodalmi lapokban jelentek meg. Első regényét A pusztítás könyvét 2002-ben adta ki, ezt követte 2005-ben A Fehér király majd 2014-ben követte a Máglya című regény és 2015-ben megjelent Oroszlánkórus című novellás könyve is. 

A Máglya című regényt 2014-ben adta ki a Magvető Kiadó Budapesten. Számos hazai és külföldi elismerést zsebelhetett be az író. Harmadik könyve hatalmas sikert aratott közel tizennégy nyelvre fordították már le, köztük német és román nyelven is megjelent. Különböző könyvlistákon is előkelő helyen végzett, itthon és külföldön is egyaránt.

Románia felszabadítása utáni világban járunk a diktátor halála után, de bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven. A mű narrátora a tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, bármely pillanat magában hordja a katarzis lehetőségét. Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre, és kilépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből. A regény családtörténet és történelmi tabló egyszerre.

A regény olvasása során annyira magával ragadott a történet, hogy este alig tudtam lerakni. Maga a történet is egyszerűen csodálatos, ahogy Emma szemszögéből szembesülhetünk a kamaszkorral meg a vele járó nehézségekkel, az első szerelemmel és az első csalódással. Ahogy a történet halad a nagymama is egyre többet emlékszik vissza és beszél kis unokájának. Mesél a holokausztról és legjobb barátnőjéről. Ez a történetfolyam is legalább olyan izgalmas, mint amikor Emma beszél.

Igaz először kicsit furcsálltam a párbeszéd hiányát, de ahogy folytattam az olvasást rájöttem, hogy ez a regény ettől csak még izgalmasabb és élvezhetőbb lesz. A stílusa és a nyelvezete sem túl bonyolult vagy kacifántos és egyszerűen nem tudok negatív kritikát mondani a könyvre. Egyszerűen fantasztikus és tényleg letehetetlen az olvasása során.

Én csak ajánlani tudom mindenkinek a kamaszoktól kezdve az idősebb korosztályig, mert mindenki megtalálhatja a műben azt a szereplőt, akivel azonosulni tud. Az olvasása mindenki számára egy élmény lesz, ezt garantálni tudom. Megismerhetjük a regényben a régmúlt Erdély egy részét a kamaszkor kérdéseivel megfűszerezve. 

Készítette: Török Fruzsina, a Berettyóújfalui Arany János Gimnázium 10.b osztályos tanulója

Szilasi László: A harmadik híd

Szilasi László: A harmadik híd

Kiadó: Magvető

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 352

A kötet egyedülálló, nem tagja sorozatnak.

Fülszöveg: A hajdani kanadai emigráns, a Németországból hazatért nyomozó és az itthon maradt utcazenész éli és meséli az életét ebben az egyetlen napnyi regényben. A cselekmény helyszíne Szeged napfényes városa, annak már-már kultikus színhelyei, a Dóm tere, a belváros gondosan kikövezett utcái, az árnyas Tisza-part, a ferencesek ősi temploma. Ám a cselekmény által nem derűs és boldog sorsok bontakoznak ki, hanem az élet mélyebb és hidegebb bugyraiba merülhetünk bele. Egy minap tartott osztálytalálkozón veszi kezdetét a történet, hogy aztán hősi tettekre és gyengeségekre, csalásokra, elhallgatásokra, szétfoszló álmokra, rejtett életekre, ifjúkori bűnökre és örömökre nyíljon rá az elbeszélés ablaka. Középkorú emberek, régi barátok mesélik vagy hallgatják el, mi történt velük az utóbbi harminc év alatt, s hogy mi történik velük most. Sok jó, sok rossz, sok igaz, sok hazugság.

És ebből a regényből megtudhatjuk azt is, mi a mondat otthona. Hogy lehet az szív, test, lélek, szellem. Persze. De a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha.

Bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus könyvet tart a kezében az olvasó.

(Darvasi László)

Szilasi László 1964. január 1. született Békéscsabán. A József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának régi magyar irodalom - összehasonlító irodalomtudomány szakán töltötte egyetemi éveit 1984–1989 között, majd 1989-től a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának régi magyar irodalomtörténeti tanszékén lett tanársegéd. Kutatási területe a XVI-XVII. századi magyar költészet, valamint Balassi Bálint költői nyelvének utóélete.

Az irodalmi életben kritikusként és irodalomtudósként már régóta jelen volt, első regénye, a Szentek hárfája, azonban csak 2010-ben jelent meg.  Azóta munkásságáért számos elismerést tudhat magáénak: megkapta a József Attila – és a Déry Tibor-díjat is.  A Mészöly Miklós Egyesület a 2014-es A harmadik hídon című művéért pedig neki ítélte a Mészöly Miklós-díjat. Szörényi László irodalomtörténész méltatásában kiemelte, hogy a regényben erőteljes Mészöly-hatás érezhető.

A történet egy osztálytalálkozóval indul, ahol már a rég elkerült osztálytársak újból találkoznak. Már mindannyian életük közepén járnak, és jólesik nekik a nosztalgiázás. Az elmúlt évek történéseinek felidézése közben azonban kiderül, hogy egyikőjük, Nosztávszky Ferenc hajléktalan.

Tapasztalhatjuk, hogy a XXI. századi Magyarországon fokozott problémát jelent a mélyszegénység és a munkanélküliség, így sokan hagyják el az országot a jobb élet reményében. És sokan vannak olyanok is, akik mindenüket elvesztve utcára kerülnek.

Az is napjaink sztereotíp gondolkodására vall, hogy sokan úgy tekintenek a hajléktalanokra, mintha valamennyien a saját hibájukból kerültek volna az utcára. Általában elszörnyülködünk az ápolatlanságukon, körülményeiken, azonban arra csak kevesen hajlandóak, hogy végiggondolják, vagy esetleg rákérdezzenek arra, hogy miért nincs fedél a fejük felett. Szilasi László A harmadik híd című műve azonban felnyitja az olvasó szemét, és megváltoztatja a gondolkodásmódunkat a hajléktalanokkal kapcsolatban.

A mű elolvasása után kiderül, hogy sokan nem a saját baklövésük miatt alszanak az utcán. Jól példázza ezt Nosztávszky Ferenc esete, aki Kanadában dolgozott sok éven át, és megnősült, feleségével szerették egymást, megvolt mindenük, ami a boldog élethez szükséges volt. Ennek ellenére mégsem volt elégedett, és végül elváltak, s ezt követően a férfi visszajött Magyarországra. Szegeden kötött ki, nem maradt vagyona, nem mert visszaköltözni a szüleihez, így élete szép lassan szétcsúszott. Ahogy folytatódott a lecsúszása, a társadalom egyre inkább kivetette magából.

A mű arra is rámutat, hogy az utcai tengődés közepette is szükség van lelki-és akaraterőre a szürke hétköznapok átvészeléséhez. Továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy az önhibájukon kívül utcán tengődőkben olykor több becsület és emberség van, mint a náluk társadalmilag magasabb pozícióban lévő, önös érdekeiket szem előtt tartó embertársaikban.

A regényből leszűrhető az a tanulság, hogy mindig kell lennie az emberben derűlátásnak, és célokat kell magunk elé kitűzni, még ha azok jelentéktelennek is tűnnek, hiszen ezek adhatnak erőt a hétköznapi harcainkhoz.

Összességében a regény nagyon érzékletesen és realistán mutatja be a hajléktalanok életét, mindennapjait és a megpróbáltatásaikat. Betekintést nyerhetünk küzdelmeikbe és abba, hogy mostoha körülmények közepette is létezhet összefogás.

Ezért ezt a művet ajánlom mindazoknak, akik képesek arra, hogy félretegyék előítéleteiket, mert aki olvassa a regényt, annak azzal is számolnia kell, hogy rájön arra, hogy az élet mennyire kiszámíthatatlan, és érdemesebb örülni annak, amink van, és nem állandóan arra gondolni, mi az, amit hiányolunk az életünkből. Mindezek után garantáltan más szemmel nézünk az aluljárókban fagyoskodó szegényekre.

Készítette: Török László, a Berettyóújfalui Arany János Gimnázium 11.b osztályos tanulója