Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene
Kiadó:
Magvető
Kiadás
helye: Budapest
Kiadás
éve: 2014
Oldalszám: 144
A kötet egyedülálló, nem tagja sorozatnak.
Fülszöveg: Egykorvolt, leépült majorsági telep valahol a közelmúlt Magyarországán. A romok között néhány ember. Személyiségük lassan felszívódik, mint egy vérömleny. A térképen sincsenek rajta. Amnéziás múlt. Vak jelen. Vajon mi történhet még velük a peremen? Elég sok minden. Kiss Tibor Noé elbeszélői tehetsége ezt a végvidéket szubtilis és láthatatlan drónként pásztázza végig és deríti fel. Az Aludnod kellene mozaikrészletekből összetapadó állapotregény, aprólékos-pontos atmoszférapróza, amely a szenvedő szerkezetek és vegetatív létezésformák kétségbeesett cselekvésmintázatait, legutolsó emberi küzdelmeit kegyetlen élességgel és kíméletlen, a melankóliát sem nélkülöző iróniával írja le.
Ha többet szeretnél tudni a szerzőről, KATT!
Már a legelején szeretném leszögezni, hogy a könyv mind műfajában, mind pedig témájában távol áll attól, amit általában olvasok. Történet egy magyar szerző tollából, magyar környezetbe helyezve és ráadásul nélkülözi a fantasy elemeket és a romantikát is. A kérdés: mégis mi annak az oka, hogy imádtam? Na, jó, az imádtam talán egy kicsit erős kifejezés, inkább nagyon szerettem. Tehát mi az oka annak, hogy ennyire szerettem? A kérdést a mai napig fel-felteszem magamban, arra számítva, hátha megtalálom a választ, de eddig nem jártam sikerrel.
A történet bemutatása viszont kicsit nehéz: a történet 5-6 szálon fut egyszerre, és minden szálnak megvan a maga főszereplője. És az 5-6 szál 5-6 főhőse közül vajon ki a főszereplő, ha mindenki majdnem ugyanannyit szerepel a könyvben? Van egyáltalán főszereplő? A kérdés megválaszolását pedig bonyolítja, hogy a szálak néhol összefutnak, néhol pedig különválnak egymástól. Azonban ha egy kicsit ravaszak vagyunk, akkor kedvet tudunk hozni az olvasáshoz ilyen körülmények mellett anélkül, hogy lelőnénk pár poént, a következőkben pedig ezzel próbálkozom.
Az összes kis történet jellemezhető a NYOMOR kifejezéssel. A szegénység fizikai megvalósulásnak az összes elképzelhető és lehetséges formája felbukkan a könyvben, olykor egyedül, máskor ketten-hárman egymásba karolva. Már a környezet is előrevetíti számunkra a telepen uralkodó helyzetet: a telephez egy koszos, mocskos, szeméttel szegélyezett bekötőút vezet, amely régi funkcióját (a várost kötötte össze a teleppel) már régen elveszette. A helyzet bent sem jobb semmivel. A lepusztult házakkal szembeni valamikori focipálya már csak árnyéka régi önmagának - a friss, élénkzöld pázsitból és a szépen lefestett focikapukból már csak két rozsdás fémállvány maradt, amit a gaz nőtt be ki tudja már mikor. A házakon kívül vannak még épületek(re emlékeztető romok), azonban ezek is láttak már szebb napokat: a hangárok, istállók ablaki kitörtek és neoncsövek csonkjai vannak mindenhol.
És tovább olvasva sajnálatos módon rá kell döbbennünk, hogy a helyzet az emberekkel sem jobb, sőt... ha lehetséges, még talán rosszabb. Az alkohol talán az, ami ugyanúgy igaz mindenkire, akár a levegővétel - csak van, akinél a mérték a vödör, másnál pedig a hordó. És nem ez az egyetlen gond, ami lesújt a telepiekre: a máj kínzása mellett a tüdő a másik jelölt. Bizony ám, egyes esetekben a napot egyik cigarettától a másikig számolják.
Úgy gondolom, a történetről elég, ha ennyit árulok el a kedves, jövendőbeli Olvasónak. Azonban ha ezek alapján arra gondolsz, hogy itt 144 oldalon keresztül iszik és dohányzik majd 10 ember, akkor nagyot tévedsz!
A mű erősségei közé tartozik, hogy többek között tabukról szól - bemutatja a nyomort igazi valójában, van benne szex és még a homoszexualitás is felbukkan, ami talán a legnagyobb tabu mind közül. Teszi mindezt az író úgy, hogy eme dolgok hitelessége egyes pontokon már-már fájó. És ez az, ami hiánypótló művé teszi a regényt a hazai piacon - tabukat dönget, ráadásul itt és most, ehhez pedig talán a legszörnyűbb végletet használva. Kiss Tibor Noé megcsinálta, zseniálisan lavírozva a témák között olyat alkotott, amit szerény véleményem szerint mindenkinek el kellene olvasnia - ha másért nem, legalább a megbotránkozás végett.
Kinek is ajánlanám? Nem árulok zsákbamacskát, a könyv szerepelhetne a szótárban a "nyomor" definíciójaként. És az előbb ugyan azt írtam, hogy szívem szerint mindenkivel elolvastatnám, de igazából annak ajánlom ténylegesen, aki elég erős idegzetű ehhez. Aki el tudja viselni, hogy miután padlóra küldi a könyv, még ugyanazon az oldalon megteszi háromszor. Aki fel tudja dolgozni azokat az intenzív érzelmeket, amelyeket kivált a könyv. Tehát ajánlanám minden 16 éven felüli vagy 15 éves érett, erős idegzetű olvasónak, aki valami mást akar olvasni, valami maradandót, valami egyedit.
Készítette: Ékes Gyula Balázs, a Berettyóújfalui Arany János Gimnázium 10.b osztályos tanulója
A történet bemutatása viszont kicsit nehéz: a történet 5-6 szálon fut egyszerre, és minden szálnak megvan a maga főszereplője. És az 5-6 szál 5-6 főhőse közül vajon ki a főszereplő, ha mindenki majdnem ugyanannyit szerepel a könyvben? Van egyáltalán főszereplő? A kérdés megválaszolását pedig bonyolítja, hogy a szálak néhol összefutnak, néhol pedig különválnak egymástól. Azonban ha egy kicsit ravaszak vagyunk, akkor kedvet tudunk hozni az olvasáshoz ilyen körülmények mellett anélkül, hogy lelőnénk pár poént, a következőkben pedig ezzel próbálkozom.
Az összes kis történet jellemezhető a NYOMOR kifejezéssel. A szegénység fizikai megvalósulásnak az összes elképzelhető és lehetséges formája felbukkan a könyvben, olykor egyedül, máskor ketten-hárman egymásba karolva. Már a környezet is előrevetíti számunkra a telepen uralkodó helyzetet: a telephez egy koszos, mocskos, szeméttel szegélyezett bekötőút vezet, amely régi funkcióját (a várost kötötte össze a teleppel) már régen elveszette. A helyzet bent sem jobb semmivel. A lepusztult házakkal szembeni valamikori focipálya már csak árnyéka régi önmagának - a friss, élénkzöld pázsitból és a szépen lefestett focikapukból már csak két rozsdás fémállvány maradt, amit a gaz nőtt be ki tudja már mikor. A házakon kívül vannak még épületek(re emlékeztető romok), azonban ezek is láttak már szebb napokat: a hangárok, istállók ablaki kitörtek és neoncsövek csonkjai vannak mindenhol.
És tovább olvasva sajnálatos módon rá kell döbbennünk, hogy a helyzet az emberekkel sem jobb, sőt... ha lehetséges, még talán rosszabb. Az alkohol talán az, ami ugyanúgy igaz mindenkire, akár a levegővétel - csak van, akinél a mérték a vödör, másnál pedig a hordó. És nem ez az egyetlen gond, ami lesújt a telepiekre: a máj kínzása mellett a tüdő a másik jelölt. Bizony ám, egyes esetekben a napot egyik cigarettától a másikig számolják.
Úgy gondolom, a történetről elég, ha ennyit árulok el a kedves, jövendőbeli Olvasónak. Azonban ha ezek alapján arra gondolsz, hogy itt 144 oldalon keresztül iszik és dohányzik majd 10 ember, akkor nagyot tévedsz!
A mű erősségei közé tartozik, hogy többek között tabukról szól - bemutatja a nyomort igazi valójában, van benne szex és még a homoszexualitás is felbukkan, ami talán a legnagyobb tabu mind közül. Teszi mindezt az író úgy, hogy eme dolgok hitelessége egyes pontokon már-már fájó. És ez az, ami hiánypótló művé teszi a regényt a hazai piacon - tabukat dönget, ráadásul itt és most, ehhez pedig talán a legszörnyűbb végletet használva. Kiss Tibor Noé megcsinálta, zseniálisan lavírozva a témák között olyat alkotott, amit szerény véleményem szerint mindenkinek el kellene olvasnia - ha másért nem, legalább a megbotránkozás végett.
Kinek is ajánlanám? Nem árulok zsákbamacskát, a könyv szerepelhetne a szótárban a "nyomor" definíciójaként. És az előbb ugyan azt írtam, hogy szívem szerint mindenkivel elolvastatnám, de igazából annak ajánlom ténylegesen, aki elég erős idegzetű ehhez. Aki el tudja viselni, hogy miután padlóra küldi a könyv, még ugyanazon az oldalon megteszi háromszor. Aki fel tudja dolgozni azokat az intenzív érzelmeket, amelyeket kivált a könyv. Tehát ajánlanám minden 16 éven felüli vagy 15 éves érett, erős idegzetű olvasónak, aki valami mást akar olvasni, valami maradandót, valami egyedit.
Készítette: Ékes Gyula Balázs, a Berettyóújfalui Arany János Gimnázium 10.b osztályos tanulója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése