avagy a felnőtté válás keserű története
Az 1946-os, budapesti születésű Spiró György Magyarország egyik jelenleg is élő legkiemelkedőbb írója, költője, aki ezen tevékenységek mellett irodalomtörténettel és műfordítással is foglalkozik. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte tanulmányait, és magyar – orosz – szerb - horvát szakon szerezte diplomáját. Művei jelentőségét és minőségét mutatja az évek során kiérdemelt számtalan elismerés és díj, amelyek között olyan neves díjak is szerepelnek, mint például a József Attila-díj, amit 1982-ben kapott meg és a Kossuth-díj, amelyet 2006-ban ítéltek oda neki.
Az eredetileg 1987-ben megjelent önéletrajzi ihletésű kötet, az Álmodtam neked főként a gyerekkorra való visszaemlékezésről szóló novellákat tartalmaz. Némelyik novella könyörtelenül és minden lágyságot nélkülözve mutatja be az író gyerekkorában történt tragédiákat, köztük a legsúlyosabbat, az apja elvesztését. Az utóbb említett szörnyű veszteséget a címadó novella idézi fel, amely hitelesen és teljes mértékben átadja az olvasónak a haláleset hirtelenségét és borzalmát, hiszen este még beszélgetett az író az apjával, a következő napon viszont az apa kórházba került, és estére meghalt.
A megfelelő mű kiválasztásához több novellát is elolvastam a kötetből, az Apámmal a meccsen, a Jókora kis temető, a Kísértetváros kapujában vagy mint a fentebb említett címadó, az Álmodtam neked című elbeszéléseket, azonban semelyik nem keltette fel a figyelmemet olyan szinten és ragadott magával, mint a Perspektíva. Ez talán annak köszönhető, hogy a novellában felsorakoztatott elemek egy része az én gyermekkorom emlékei között is megtalálható volt.
A gyermek számára az őt körülvevő világ megismerése elsődleges tevékenység, nagyon fontos feladat. Ez a novella ezt a folyamatot mutatja be. Milyen volt ez a világ, amelyet Spiró György bemutat? A XX. század történelmének legellentmondásosabb korszaka, a szocializmus kora. Tele félelmekkel, elhallgatásokkal, hazugságokkal. Ebben a világban kell a gyermeknek eligazodni.
A gyermeki lét képzeletvilágának felidézése mellett a felnőttek világával való találkozás is fontossá válik a novellában. Nusi néni alakja nagyon fontos a novellában, ő az, aki a régi világ értékeit megtestesíti. Nusi néni kora miatt ezek az értékek idejemúltnak tűnnek. De a kölcsönös tanulási folyamatot is példázza, nem beszélve arról, hogy Nusi néni második gyermekkorát éli, ezért igazán jó partner ebben a játékban. Ilyen emlékeim nekem is voltak. Például, amikor Nusi nénivel felforgatták az egész házat, és mindenről teljesen megfeledkezve játszottak, és jól érezték magukat, az nagyon hasonlít arra, amikor egy-egy betegen töltött napon kivettem óvodai szabadságomat, és a nagymamáimmal játszottunk egész délután, amíg anya haza nem érkezett. Ezek a játékkal eltöltött délutánok általában hasonló kaliberű felfordulással jártak és szabad teret adta a gyermeki fantázia szárnyalására, mint ahogy az a következő idézetben szerepel. Az ezt leíró jelenet számomra a legkedvesebb a novellából:
„Nusi nénit, aki Bécsből származott és magyarul csak törve beszélt, anyám azzal a céllal szerezte be, hogy idejekorán megtanuljak németül, hátha így túlélhetem a harmadik világháborút. Nusi néni eleinte naponta eljött, de inkább ő tanult tőlem magyarul, kölcsönös hasznunkra. Ő olvasott fel nekem először meséket, így Mackó úr utazásai-t is, amit én mindennél jobban élveztem, s miután Nusi néni az összes fellelhető kötetet felolvasta, amíg kívülről nem tudtam mindet, elkezdtem tovább írni. Diktáltam a soron következő kalandokat, Nusi néni a kisszéken kuporgott és képzeletem csapongásait egy vastag, sárga, vízszintesen és függőlegesen pirossal vonalkázott, háború előtti füzetbe jegyezte. Esténként néha felolvasást tartott a műből furcsálkodó szüleimnek. Én boldogan diktáltam mindazt, ami a szerzőnek nem jutott eszébe, Mackó úr tonnákban mérhető mennyiségű mézhez jutott tolvajlás és furfang révén. Ennek azonban elég hamar véget vetettek, nekem megmagyarázták, hogy Nusi néninek fáj a keze és gyönge a szeme, neki pedig javasolták, hogy inkább 12németre tanítson. Nusi néni nem adta be a derekát egykönnyen, és kitalálta, hogy ha már regényt nem írhatunk, eljátszunk mindent, ami eszünkbe jut. Boldogan kaptam az ötleten: a színjátéknak nincsen írott nyoma, nehezebben ellenőrizhető.
A lehetőségek mérlegelése után úgy döntöttünk, hogy az északi sarkot fogjuk felfedezni. A szobában eltoltuk a bútorokat, létrehoztuk a támaszpontot, ahová a gépek leszállhattak, és ahonnét ebéd után szánon, kutyákkal, fegyverrel a sark felé indulhattunk. Eleinte pálcikákkal jeleztük a puskákat, és építőkockákból, madzagból jelet hagytunk magunk mögött, hogy visszafelé el ne tévedjünk, vagy a mentőosztag ránk találjon, ha közben halálosan megfagyunk, de csakhamar megvoltunk enélkül úgy, hogy odaképzeltük. És nemsokára társunk is akadt, János személyében, akit magunkkal vittünk, beavattuk a sarkkutatás rejtélyeibe. János elég buta volt, sokat nevettünk rajta, de sose mulasztottuk el magunkkal vinni, és az ő részére is terítettünk ebédnél.”. A gyermek világa ebben a kölcsönösségben gazdagodik, először Nusi néni meséi indítják be a kisfiú képzeletét, aminek az eredménye, hogy ő maga teremt, hoz létre történeteket. A zárt világot lassan kinyitják, kitágítják számára, meg kell ismerkednie az új szabályokkal és elvárásokkal. De mint mindig, történik valami, ami ezt a lassan kialakuló világot megbolygatja, ez pedig a betegség. Sok minden megváltozik emiatt, amiben eddig ki tudott teljesedni, azok a tevékenységek csak kudarcot hoznak számára. És még Nusi Néni látogatásai is egyre inkább ritkulnak, végül a nagymama uralma alá kerül a kisfiú. Ez az új állapot sok új tapasztalattal jár. Az igazságról szerzett új ismeretei lehetővé teszik, hogy minél hamarabb alkalmazkodni tudjon a felnőttek világához.
Új számára a család múltjának megismerése is, de a jelen eseményei is nagyban befolyásolják a gyermek világról alkotott képét. Az elhallgatások, a hazugságok, a külvilág jelenségei csak erősítik a gyermeki képzelet áradását, és a félelmek erősödését.
Aztán végül megtalálja azt az elfoglaltságot, amelyben oldódnak a feszültségek, a belső félelmek. Ez pedig a festés. De az iskolába kerüléssel ez is kötelességgé, kényszerré válik. Nem találja örömét a kötelezően előírt feladatokban. Az iskola már egy kicsit a felnőttkor előképének is tekinthető.
A szerző gyermekkora és az én gyerekkorom között a rajzolás fontos párhuzam – annak ellenére, hogy sosem rajzoltam kiemelkedően jól és olyan szinten, mint ahogy a szerző, - de az elszántság és a művészet szeretete és a benne rejlő szabadság, az önkifejezés számomra is nagyon fontos.
„Csakhamar rájöttem, hogy ceruzával vonalakat lehet húzni, és ezekből mindig összeáll valami, sőt az ember előre is elhatározhatja, mire hasonlítson majd a valami, amit rajzolni fog. Egy darabig titokzatosan hallgattam, valahányszor a megrajzolandó mű címe iránt érdeklődtek, de pár hét múlva már vállaltam, hogy a képnek ne utólag adjak címet.
A boldog pacsmagolásnak az sem vetett véget, hogy kevesebb időm maradt, mert beírattak az első általánosba.”
De a felismerés, nem maradhat el, nem lehet másként csinálni, csak ahogy elvárják. Ez a felismerés tesz minket felnőtté.
A bevezetőmben írtam, hogy nagyon nehezen találtam meg a számomra érdekes és üzenettel bíró novellát, de ez a történet az elemzés során azzá lett. Sűrítve olvashattam arról, amit eddigi életem során én is megéltem. De leginkább kamasz létem nyomasztó felismerésére és kérdéseire kaptam választ. Bármennyire is szeretném, hogy a szabadon szárnyaló fantáziám irányítson, szabad akaratom szerint cselekedjem, nem tehetem, mert a közösség részeként szabályokhoz kell igazodnom. Lassan felnőtt korba lépek.
A teljes mű (Álmodtam neked) megtalálható és elolvasható a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000847&secId=0000079304
Illetve aki kedvet kapott még Spiró György más műveihez esetleg, az a Magyar Elektronikus Könyvtár adatbázisában talál néhány művet, azonban jelen esetben inkább az angolul tudóknak kedveznek.
http://mek.oszk.hu/html/vgi/kereses/keresesujgy.phtml?tip=gyors
Készítette: Ékes Gyula Balázs, a Berettyóújfalui Arany János Gimnázium 10.b osztályos tanulója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése